Szívem könnyekbe fullva próbálja megértetni használójával, hogy erősen visszavehetne már a mocskos melankóliájából.
Nem megy. Élvezem. Élvezem ha fáj.
A lelkem legmélyebb bugyraiban a kétségbeesés és a végtelen nyugalom kéz a kézben járnak, és e kettősségnek mámorító érzése az, amely éltet, amiért érdemes megküzdeni a démonokkal, amelyek a végső verem kapujában próbálnak eltántorítani célomtól. Sikertelenül.
