Nem ismersz. Ne béklyózd meg a jövőm. Nem TE vagyok. Nem is akarok az lenni. Nem kell, hogy büszke légy rám. Utálj, szánj, tagadj le. TE érzed.

Csendet akarok végre. Miért nem lehet megadni...?

,,Sorry I don’t treat you like a goddess,
Is that what you want me to do?
Sorry I don’t treat you like you’re perfect,
Like all your little loyal subjects do,
Sorry I’m not made of sugar,
Am I not sweet enough for you?
Is that why you always avoid me?
That must be such an inconvenience to you well,
I’m just your problem.
I’m just your problem,
It's like I'm not, even a person, am I?
I’m just your problem
Well, I shouldn’t have to justify what I do
I shouldn’t have to prove anything to you
I’m sorry that I exist
I forget what landed me on your blacklist,
But I shouldn’t have to be the one that makes up with you, so

Why do I want to? Why do I want to…
To… bury you in the ground and drink the blood from your..."

Az otthonnak nevezett intézmény belülről emészti fel lelkem, magányt hagyva maga után.
Csak egy fészek nélküli, vergődő varjú.

,,Elhantolt álmaim zokognak
a horpadt öblű hegedűn,
és könnyeim, az eltitkoltak,
hullanak a húrra keserűn."

,,Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátsszam milyen szar nekem ez az élet..."



Szánalmas vagyok :)

Beleragadtunk egy mocsárba, ahonnan nincs kiút. Eljutott a barátságunk egy szintig. Nem lesz már ennél mélyebb, csak sekélyebb. Idő kérdése.

Elmerengek. A szememet cigarettafüst mardossa, a szívemet fájdalom tépdesi. Imádom. Az érzés, mely sírás előtt lepi meg az embert, az a megborzongató mégis kellemes érzés, mintha csak egy régi szerelmedet látnád viszont. Édes mégis keserű. Újra mehetnékem támad.

A tükör rossz oldalára születtem. A valóságban tetszelgő szerepét osztották rám.

,,Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura én.
Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén."

Kezdek elfáradni...
Lassan Holddá válok, mely csak kívülről szemlélheti a Földet, hiába vágyakozik annak társasága után. Mint két madár, melyek bár egy fészekben nevelkedtek, a sors mégis elválasztotta őket egymástól. Félek. Egykoron a mindenem voltál, mára csak egy pislákoló csillag vagy életem borús egén. Gyönyörködtet, de már nincs ereje utat mutatni. Változtam. A múltunk mely összeköt, s a jelenük, melyet együtt élünk meg, öli meg lassan a jövőnket, amely bizonytalanságba burkolózva várja eljövetelét. Várok. A holnap tán más érzésekkel áld meg, elfeledtetve saját hitványságom, kiűzve a mocskot gondolataimból.
...de még bírom.

Haragszom Rád, amiért visszaköszönsz bármerre tekintsek is.
Haragszom Rád, amiért az önbecsülésem szánalmasan mélyre süllyedt.
Haragszom Rád, minden egyes szavadért, melyek fájdalmasan igazak.
Haragszom Rád, mert nem az vagy kinek elképzeltelek.
Haragszom Rád...
Közöny!

You could love me or not, but either way I’ve got to wake up to face another day tomorrow morning. You could love me or not, but either way I’ve got the sunrise looking in my eyes.