Lelkem mélységeinek felszínét kapargatom. Akárcsak egy sorsjegy, melyet reménnyel telt szívvel veszel a kezedbe, hinvén a szerencse mámorító hangjának, s hiába. Újra becsapott egy kósza, esetlen gondolat. Most éppen zuhanórepülésben tartok a sötétségbe, mely édes szavaival hívogat, majd szép lassan magához láncol...eme csodálatos kegyetlenség. Csak az enyém.

"We live alone, we die alone, everything else is just an illusion."

I just wanna say good bye, dissappear with no one knowing.
I dont wanna live this lie, smiling to the world unknowing.
I dont want you to try, you've done enough to keep me going.
I'll be fine, I'll be fine, I'll be fine for the very last time.

Meguntalak. Barátnak haszontalan vagy, érdekkapcsolathoz pedig kellően érdektelen. Néhai énem megelőlegezte számodra a tiszteletet, de elherdáltad. Ez nem egy hazárdjáték, ahol ha ügyesen kevered a kártyákat, akkor nyersz. Nálam nem így meg. Ha betartod a szabályokat, akkor magam nyújtom oda az Ászt, viszont ha csalsz, egy életre elmegy a kedved a játszadozástól. Persze átverhetsz egyszer, kétszer, esetleg háromszor, de a negyedik alkalomnál már tönkreteszlek. Sajnos be kellett látnom, hogy feleslegesen pazaroltam Rád a drága időmet. Köszöntem!

Alkotni próbálnék, de nem tudok. Sorra gyűröm össze a papírokat, arra eszmélve, hogy majd' egy tucat selejt hever mellettem, akár egy büszke macska, aki hivalkodóan próbálja az ember tudtára adni, hogy csak Isten elcseszett játékszere. Amióta írásban juttatom felszínre gondolataim, a rajzolás szépsége eltaszított magától. Magam sem tudom melyiket választanám, ha esetleg kellene, talán az írás az, amelyben némi fejlődést véltem felfedezni, és ez az, ami erőt ad ahhoz, hogy folytassam.