Kezdek elfáradni...
Lassan Holddá válok, mely csak kívülről szemlélheti a Földet, hiába vágyakozik annak társasága után. Mint két madár, melyek bár egy fészekben nevelkedtek, a sors mégis elválasztotta őket egymástól. Félek. Egykoron a mindenem voltál, mára csak egy pislákoló csillag vagy életem borús egén. Gyönyörködtet, de már nincs ereje utat mutatni. Változtam. A múltunk mely összeköt, s a jelenük, melyet együtt élünk meg, öli meg lassan a jövőnket, amely bizonytalanságba burkolózva várja eljövetelét. Várok. A holnap tán más érzésekkel áld meg, elfeledtetve saját hitványságom, kiűzve a mocskot gondolataimból.
...de még bírom.
