Életünk elrontása egyetlen elidegeníthetetlen jogunk.S milyen igaz.
Ha nincs probléma csinálok magamnak.
Jobb dologm úgy sincs.
Gondolkozom.
Tönkretesz. Szétszaggat,
maradék józanságom is.
Elvész.
Az éter sötétségének
kebleire hunyászkodik.
Megnyugtató. Az érzés.
Nekem csak rosszabb.
Üresnek lenni.
Felhőtlenül. Boldognak,
áldásos lehet.
Egy porcelánbabának.
Csak tetszelgés, mi
munkája.
Nekem élnem kell.
És gondolkoznom.
Álmaim megcsalnak.
Céljaim csepegtetnek,
halott vágyakat. Siralomház.
A szabadulás,
messze. Elérhetetlen.
Fáj már a lábam,
de mennem kell. Tovább.
Lenni valaki.
Magamnak. Nem másnak.
A végén azt mondani:
Igen, ez vagyok én.
Most csak halványan
pislákoló fény. Majd,
vakítóan fényes csillag.
Ezzé válok.
Mennem kell. Tovább.
Értük. A mindenségért.
Az én mindenségemért. A jövőért.
