Kósza gondolatok sokasága társalog elmém ezen pillanatában. Csacsogó érvek, melyek pozitív, ámde naiv énem megvédése érdekében léptek fel, elhalkulnak. Már csak suttogásnak hallatszik egy-egy szó, mondat. Az eszme, amit vallanak, rég elkorhadt, akár egy lakkozatlan faszék, mely már szükségtelen. Lassan én is erre a sorsa jutok. Megesz a szú, amely negatív gondolataim megtestesítőjeként élvezkedik nyomorúságomon...
Ez nem önsajnálat, hanem tudás, tudatában lenni és beismerni az érzéseimet, hatalom. Magam fölötti. Rendíthetetlenné váltam. Holmi emberféleségek képtelenek eltéríteni, megtéveszteni, mert ők nem tudnak. Nem tudják azt, amit én...
Kérdések özönlenek, de a válaszok restek megjelenni a mindennap megtartandó önismereti vitán.
Ez nem önsajnálat, hanem tudás, tudatában lenni és beismerni az érzéseimet, hatalom. Magam fölötti. Rendíthetetlenné váltam. Holmi emberféleségek képtelenek eltéríteni, megtéveszteni, mert ők nem tudnak. Nem tudják azt, amit én...
Kérdések özönlenek, de a válaszok restek megjelenni a mindennap megtartandó önismereti vitán.
