Néha elelmélkedem azon, miért is fárasszuk egymást. Ekkor rendszerint ráébredek emberi gyengeségemre: MÉG nem tudlak elengedni. Nem érzem, hogy itt lenne az idő. Meg akarom váltani a világom, s ennek a vattacukor-álomnak Te is a része vagy. Egyszerűen csak szeretném, hogy reálisabb képed legyen rólam, s a mindenségről. De amíg nem tudsz magaddal harcolni, s belátni és megismerni az érzéseid, addig nem fog megtalálni a jellemfejlődés.
Én nem segíthetek helyetted dönteni és gondolkodni. Csak a jobbomat nyújthatom.
